1974-ben Herbert Freudenberger publikált egy cikket, melyben a "kiégés" kifejezést használta azoknak a tüneteknek leírására, melyeket egy klinikán kábítószerfüggőket ingyen kezelő önkéntes segítőkön – beleértve saját magát is – megfigyelt. A tünetegyüttest a munka túlzott igényeiből fakadó kimerültség, fizikai tünetek, mint fejfájás és álmatlanság, a "gyorsan haragossá válás” és a cinikus gondolkodás jellemezte. Megfigyelte továbbá, hogy a kiégett dolgozó úgy néz ki és úgy viselkedik, mint egy depressziós egyén. Az önkéntesek értelmes munkához való elkötelezettsége kezdetben elegendő az elégedettség táplálására és az erőfeszítés fenntartására, azonban a páciensek gyakori ellenállása, a segítség, tanácsok elutasítása, a folyamatos hiábavalóság érzése az erőforrásokat elhasználják, „elégetik”. A kiégés szindróma akkor alakul ki, amikor az egyén magáról kialakult idealizált képét, beleértve saját dinamizmusát, karizmáját, különös kompetencia érzésének kapcsolatát elveszíti valódi önmagával.
A stressz közismert fogalom. Mindenki találkozott már vele, tapasztalta a saját bőrén, ki rövidebb, ki hosszabb ideig. Vannak, akik szinte állandóan küzdenek vele és hatásaival. A téma kapcsán a stresszről, a kiváltó okokról és a következményekről Prof. Dr. Faludi Gábor egyetemi tanárral, az MTA doktorával, pszichiáterrel beszélgettünk.
A korábbi évszázadokban úgy tűnik nem volt ilyen gyakori a depresszió, legalábbis az átlagember hírforrása, a világirodalom csak elvétve hoz erre példákat. Az emberek számos esetben nehezen tudják saját élethelyzeteiket elfogadni, a velük megtörtént eseményeket, vagy éppen saját emócióikat feldolgozni, az eredmény depresszió. A tengeren túl az emberek többségének saját lélekgyógyásza van, akihez ilyen esetekben fordulhat, az amerikaiak úgy mennek a pszichológusukhoz, vagy a pszichiáterükhöz, mint mi a háziorvoshoz. Rögtön adódik az első kérdés, a depresszióval kihez kell fordulni, pszichológushoz, vagy pszichiáterhez?
Egyáltalán mikor beszélünk depresszióról? Rengeteg a kérdés a depresszió kapcsán. A kérdéseket dr. Faludi Gábor egyetemi tanárnak, - a Magyar Tudományos Akadémia Doktora, pszichiáter és neurológus szakorvos, Magyar Pszichofarmakológusok Társaságának főtitkára, - a SE Kútvölgyi Klinikai Tömb Pszichiátriai Klinikai Csoport osztályvezető főorvosának tettük fel.
Faludi Gábor - Idegtudományi alapú nómenklatúra (NbN) a neuropszichofarmakológiában
Neuropsychopharmacologia Hungarica 2019. XXI. évf. 1. szám
Döme Péter és Faludi Gábor - Az antidepresszívumhasználat gyakorlati szempontjai a várandósság és az anyatejes táplálás időszakában
Neuropsychopharmacologia Hungarica 2018. XX. évf. 1. szám
Faludi Gábor, Gonda Xénia, Döme Péter - A szorongás konceptuális aspektusai, klasszifikációja, neuroanatómiája és az anxiolítikum-fejlesztés problémái
Neuropsychopharmacologia Hungarica 2015. XVII . évf. 2. szám
Gabor Faludi, Xenia Gonda, Gyorgy Bagdy, Peter Dome - Pharmaco- and therapygenetic aspects in the treatment of anxiety disorders beyond the serotonergic system: a brief review
Neuropsychopharmacologia Hungarica 2012. XIV. évf. 4. szám
Gabor Faludi, Peter Dome and Judit Lazary - Origins and perspectives of the schizophrenia research
Neuropsychopharmacologia Hungarica 2011. XIII . évf. 4. szám
Gabor Faludi, Xenia Gonda, Edit Kliment, Vera Bekes, Veronika Meszaros, Attila Olah - Development of Depression Profile: a new psychometric instrument to selectively evaluate depressive symptoms based on the neurocircuitry theory
Neuropsychopharmacologia Hungarica 2010. XII . évfolyam 2. szám
Faludi Gábor, Lazáry Judit - Transzkraniális mágneses stimuláció depresszióban
