1974-ben Herbert Freudenberger publikált egy cikket, melyben a "kiégés" kifejezést használta azoknak a tüneteknek leírására, melyeket egy klinikán kábítószerfüggőket ingyen kezelő önkéntes segítőkön – beleértve saját magát is – megfigyelt. A tünetegyüttest a munka túlzott igényeiből fakadó kimerültség, fizikai tünetek, mint fejfájás és álmatlanság, a "gyorsan haragossá válás” és a cinikus gondolkodás jellemezte. Megfigyelte továbbá, hogy a kiégett dolgozó úgy néz ki és úgy viselkedik, mint egy depressziós egyén. Az önkéntesek értelmes munkához való elkötelezettsége kezdetben elegendő az elégedettség táplálására és az erőfeszítés fenntartására, azonban a páciensek gyakori ellenállása, a segítség, tanácsok elutasítása, a folyamatos hiábavalóság érzése az erőforrásokat elhasználják, „elégetik”. A kiégés szindróma akkor alakul ki, amikor az egyén magáról kialakult idealizált képét, beleértve saját dinamizmusát, karizmáját, különös kompetencia érzésének kapcsolatát elveszíti valódi önmagával.
„Az emberek olykor tűzvészek áldozatai akárcsak az épületek. Összetett világunkban az élet által okozott feszültség, mint a lángok fogyasztják belső erőforrásainkat és csak egy hatalmas üreg marad benn még akkor is, ha a külső burkolat többé-kevésbé épnek tűnik„. (Freudenberger H.)
A harag, az irritáció, a feszültséggel való megbirkózás képtelensége, az energiaveszteség az első jelei annak, amit "érzelmi és mentális kimerültségnek" nevezünk. Ehhez jön még a negatív hozzáállás és a túllicitálás stratégiája, például az egyén egyre több időt tölt a munkahelyén és nem hatékony hiperaktivitást mutat, a kollégáitól való elszigeteltséget, az elkerülést választja.
Christina Maslach amerikai szociálpszichológus a kiégést érzelmi kimerültség, elszemélytelenedés (ügyfelekkel, a hallgatókkal, kollégákkal távolságtartó és / vagy cinikus módon történő viselkedés) és a munkával kapcsolatos személyes teljesítmény érzetének csökkenésével jellemezte. 1981-ben Maslach és Susan Jackson a kiégés értékelésére szolgáló kérdőívet publikáltak (Maslach - Burnout Inventory-t, MBI). Eredetileg humán szolgáltató szakemberekre, pl. tanárokra, szociális munkásokra összpontosított az MBI, majd alkalmazását kibővítették számos más szakmában dolgozókra (pl. vezetőkre)
A WHO - összhangban Maslach felfogásával - elfogadta és használja a kiégés fogalmát, mint foglalkozási rendellenességet, bár nem kezeli a kiégést orvosi zavarként. A kiégést nem ismeri el különálló rendellenességnek a Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai kézikönyvének jelenlegi (DSM-5) kiadása sem. Az „Alkalmazkodási zavarok” és a „Nem meghatározott traumával” és „Stresszel kapcsolatos zavarok” definíciói ugyanakkor, egyes esetekben tükrözik a kiégés állapotot.
A nem amerikai Betegségek és a kapcsolódó egészségügyi problémák nemzetközi statisztikai osztályozása (ICD- 11) 2022 januárjában lép életbe, mely a Burn-out-t így írja le:
„A kiégés olyan krónikus munkahelyi stressz szindróma, melyet nem sikerült eredményesen kezelni. Három dimenzió jellemzi:
1) az energia kimerülése vagy kimerülésének érzése;
2) növekedett mentális távolság a munkától, vagy ehhez kapcsolódó negatívizmus vagy cinizmus érzése; és
3) csökkent szakmai hatékonyság.”
A kiégés kifejezetten a foglalkozási kontextus jelenségeire utal, és nem alkalmazható az élet más területein szerzett tapasztalatok leírására.
Vannak a kiégésnek más fogalmai is, melyek eltérnek a WHO és Maslach által javasolt koncepciótól és hangsúlyozzák, hogy a munkán kívüli élet kapcsán is előfordul a burnout. A tanárok kiégési folyamatait vizsgálva három féle altípusra tettek javaslatot:
1. elhasználódás, amikor a túl sok stressz és/vagy túl kevés jutalom miatt az egyén feladja,
2. a klasszikus kiégés, az egyén egyre keményebben dolgozik, próbálja megoldani a stresszes helyzetet és/vagy a megkapni munkájáért a megfelelő jutalmat,
3. a kihívás gyenge, a stressz kevés, a munka nem kifizetődő vagy ösztönzés nélküli.
Érdekesség, hogy a kutatás szerint a szakmába belépő legideálisabb tanároknál alakul ki leginkább a kiégés. Megvizsgálták a cukorbetegek között a kiégés előfordulásának gyakoriságát is. Különösen a 2-es típusú betegek körében figyelték meg a fizikai és érzelmi kimerülést, melyet a cukorbetegek akkor tapasztalnak, amikor nap mint nap foglalkozniuk kell önmaguk gondozásával. A sok tennivaló és ellenőrzött életmód frusztrációt okozhat, mely több esetben a diéta, testmozgás feladásához, rendszertelen gyógyszerszedéshez, a cukorbetegség elégtelen kontrolljához vezet.
Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a kiégés szindróma oki és klinikai szempontból hasonló a depresszióhoz. Kiégett dolgozók és klinikailag depressziósok tüneteit összehasonlítva nem találtak diagnosztikailag szignifikáns különbséget a két csoport között: a kiégettek annyi depressziós tünetről számoltak be, mint a klinikai depressziósok. Tanulmányok mutatták ki, hogy a teljesen kiégett munkavállalók 90%-a megfelel a depresszió kritériumainak. A nézetet, miszerint a kiégés a depresszió egyik formája számos újabb vizsgálat alátámasztja. Több kutató ezért a kiégés szindróma fogalmának felülvizsgálatát vagy teljes elvetését javasolja, arra hivatkozva, hogy ez nem különálló rendellenesség és nincs egyetértés a kiégés diagnosztikai kritériumaiban.
Az eredetileg használt kiégés fogalom enyhe fokú stressz okozta boldogtalanságot jelentett.
Mások felhívják a figyelmet arra, hogy a kiégés állapota és az orvosi depresszió között átfedések ugyan vannak, de néhány endokrin bizonyíték arra utal, hogy a kiégés biológiai alapja eltér a típusos depressziótól. Ezek a kutatók azt is állítják, hogy antidepresszívumokat nem javasolt rendelni kiégés esetén, mivel súlyosbíthatják a hipotalamus-hipofízis-mellékvese tengely diszfunkcióját. Az atípusos depresszió – mely nem olyan ritka – ellentétben a melancholiás depresszióval a kiégés szindrómához hasonló kortizolprofillal rendelkezik. Feltételezik továbbá, hogy a krónikus fáradtság szindrómát is a kiégés okozza.
A burnout oktana tehát multifaktoriális és benne a diszpoziciós tényezők játszanak fontos szerepet. Következményei csökkent munkateljesítményhez, testi (pl. szívkoszorúér) és lelki egészségügyi (pl. depresszió, alvászavar, memóriazavar) problémákhoz vezethetnek, nemenként eltérő módon jelentkezhet, férfiaknál inkább a deperszonalizáció, nőknél a fokozott érzelmi kiürülés tünete dominál. Az egyén és környezet között folyamatosan zajló, ritkán felismerhető és többnyire tagadott eltérésekből fakad a kiégés. Ezek a „helytelen beállítások” a pszichológiai erózió lassú és rejtett folyamatának forrása. Más stresszes jelenségektől eltérően a rosszul beállított „mini-stresszorok” nem okoznak az egyén számára riasztást és ritkán keltenek megküzdési erőfeszítéseket, a lélektani eróziós folyamat ily módon sokáig folytatódhat anélkül, hogy azt észre lehetne venni.
A kiégés tekinthető a civilizáció patológiájának is, egy tükörzavarnak, mely tükrözi a kortárs társadalom bizonyos sötét aspektusait, különös tekintettel a teljesítmény, a sürgősség kultuszára, a fokozott versenyre és általában a technokapitalizmus hasznos előrelépés iránti vágyának káros pszichés hatásaira.
A kiégési szindróma hatásai átterjednek a személyes életre, ellentmondva annak az elméletnek, hogy a munka és magánélet különálló, autonom szféra. Visszahat a családra és általában a társadalmi szférára. Már korán megfigyelték, hogy a burnout váláshoz vezethet. A páron belül a férj vagy feleség kiégése, melyet a munkahelyi szerkezetátalakítás vagy leépítés fenyegetése okoz, közvetlen hatással van a párjukkal fennálló feszültségekre és növeli egymással szemben a negatív viselkedési attitűdöt. Az étintett igyekszik elszigetelődni barátaitól, gyerekeivel való kapcsolata, főleg a férfiak esetében egyre inkább merev, „professzionális„ jellegűvé válik.
A kiégés megelőzésének és kezelésének több lépcsője van:
1. a primer megelőzés célja az állapot kialakulásának megállítása,
2. a szekunder megelőzés a kialakult állapot megszüntetését célozza
3. a harmadlagos megelőzés az egyénnek a betegséggel való együttélésben való megsegítését jelenti.
A megelőzésben Maslach szerint főszerepben a munkahely szervezeti változása és az oktatás áll. Ha a szervezet és az egyén között nincs kapcsolat a terhelés, ellenőrzés, díjazás, közösség, szolidaritás és értékek szempontjából, akkor mindkét oldalról integrált fellépés szükséges. A felsorolt problémák megközelítése, kezelése kifejezeten a méltányosság területére összpontosít. Egyéni szinten a kognitív-viselkedési stratégiák jelentik a legnagyobb esélyt a sikerre. További megelőzési módszer lehet különféle stresszkezelési beavatkozásokkal csökkenteni a kimerültséget, cinizmust, növelni a dolgozó kontrollját munkája felett, például a nap kezdése pihentető szertartással, jóga, testmozgás, egészséges étrend, újra keretezés, szünetek beiktatása, elérhetőbb célok kitűzése. Azok, akik bírják a stresszt, de több jutalmat várnak, a munka és magánélet újbóli értékelését választhatják, mások számára, akiket nem vagy kevés stressz ér, de unják a munkát előnyös lehet, ha nagyobb kihívást keresnek.
A kiégés szindróma felismerése, helyes értelmezése fontos azért, hogy ne keverjük össze más pszichiátriai zavarral, vagy ne nézzünk el olyan patológiás állapotot, melyet, ha nem ismerünk fel tovább rosszabbodik.
Szakirodalmi források:
- Freudenberger, H.J. (1974). "Staff burnout". Journal of Social Issues. 30: 159–165.
- Maslach, C.; Jackson, S.E. (1981). "The measurement of experienced burnout". Journal of Occupational Behavior. 2 (2): 99–113
- Maslach, C.; Jackson, S.E; Leiter, M.P. (1996). "MBI: The Maslach Burnout Inventory: Manual". Palo Alto: Consulting Psychologists Press.
- Bianchi, R.; Schonfeld, I. S.; Vandel, P.; Laurent, E. (2017). "On the depressive nature of the "burnout syndrome": A clarification". European Psychiatry. 41: 109–110
A cikk "A kiégés szindrómáról" címmel, interjú formájában megjelent 2020. októberében 50 gyógyszertári honlapon a Stresszhelyzet menüpont alatt.
Az interjú teljes terjedelemben itt olvasható!
